A társasjátékozás lehetősége és szerepe a pedagógiában

A társasozás révén – nem csak gyermekkorban, hanem felnőttként is – nagyobb ön- és társismeretre tehetünk szert, javulhat a stratégiai (avagy előre tervező gondolkodásunk), gyakorlottabb döntéshozóvá válhatunk, fejlődik az érzelmi intelligenciánk és számos más készségünk terén is jártasabbak leszünk. De mi is az a társasjáték-pedagógia? Cikkünkben ennek járunk utána.

Jesztl József – aki több évtizede foglalkozik társasjáték-pedagógiával az iskolai gyakorlatban – és szerzőtársa Lencse Máté, a Toldi Tanoda vezetője, illetve több társasjáték fejlesztője könyvükben úgy vélekednek, hogy a társasjátékokat számos fejlesztési cél mentén lehet csoportosítani, sőt ha a pedagógus széles játékismerettel és kellő kreativitással rendelkezik, akkor szinte bármihez tud játékot találni. Azt ajánlják, hogy a társasjátékos foglalkozás során a pedagógus vállaljon partneri, résztvevői szerepet. A tanár által jól megválasztott játékok fognak fejleszteni, ezért a pedagógus nyugodtan hátrébb léphet, sőt játékosként érdemes részt vennie a folyamatban. A foglalkozás során érdemes kerülni a direkt, edukatív megjegyzéseket, viszont játékosként van lehetősége a pedagógusnak alakítani a szituációt, példát mutathat a döntéseivel, viselkedésével, egyszóval a játékával, és érdemes is minden társasjáték-pedagógiával foglalkozó tanárnak élni ezzel a lehetőséggel.

A társasjáték-pedagógia jellemzően nem fejlesztő játékokat használ, hanem az üzletekben kapható, vagy házilag elkészíthető, nagyobb játékélményt biztosító játékok közül válogat a tanár a saját pedagógiai céljainak megfelelően. Ezek jól letesztelt, nagybetűs játékok, amikkel az esetek többségében a gyereknek eleve van kedve játszani. Ebből következik, hogy a társasjáték-pedagógia elsősorban a belső motivációra épít.

A társasjátékok egyik jellemzője, hogy – szemben az absztrakt társasjátékokkal – nem rendelkeznek kiszámíthatóan legjobb lépéssel, csak a lehető legjobbal. A szerzők érvelése szerint éppen ezért az előre tervezés és az elképzelések megvalósítása, a döntési helyzetek megoldása, illetve a játék teljes folyamata sokkal komplexebb fejlődési lehetőséget biztosít.

Jesztl és Lencse azt javasolja, hogy ha az egésznapos iskola vagy iskolán kívüli program keretében társasjátékos projektben gondolkodunk, akkor érdemes felmérni, hogy milyen a tanulócsoportunk érdeklődése és jelenlegi játékkultúrája. Ahhoz, hogy a fejlesztési céljaink érvényesülni tudjanak, fontos olyan játékot választanunk, ami nagy valószínűséggel tetszeni fog a gyerekeknek. A szerzők javasolják azt is, bármi is legyen a pedagógia cél a társasjátékozás során, érdemes partijátékot vinni az alkalmakra, melyeknek általános előnye, hogy sokan játszhatják és remekül működnek ráhangolásként.

Érdemes átgondolni a céljainkat, úgy válogatni a játékokat, hogy egymásra épüljenek, illetve érdemes az adott fejlesztési területhez köthető egyszerűbb játékoktól fokozatosan a nehezebbek felé haladni. Érdemes tudni, mi jelenti a megfelelő kihívást épp a tanulócsoportunk számára. A társasjátékozásnak akkor lesz haszna és akkor biztosított a megfelelő játékélmény is, ha pont annyira „mélyvíz” a gyerekek számára az adott játék, mint amennyire éppen szükségük van.

Érdemes naplózni a társasjátékos pedagógiai projekteket, hiszen akkor látszik igazán egy adott kompetencia fejlődése a gyerekeknél, ha a pedagógus vissza tudja követni, honnan hova jutottak a tanulócsoportban. Bár az esetek és az alkalmak lejegyzése plusz időbefektetés és teher a tanári munka során, de igazán akkor tudjuk felmérni a projektünk sikerességét, ha látjuk, hogy például Minta Pistike, akinek eleinte gondjai voltak a játék szabályainak értelmezésével és követésével, pár hónap után már önállóan is képes értelmezni és alkalmazni egy új játék szabályait.

Minden olyan pedagógusnak, aki játékos kedvű és a baráti körében is szívesen él a társasjátékozás hobbijának ajánljuk, hogy bátran alkalmazza ezt a számára is hétköznapi (vagy ünnepi) örömöt biztosító tevékenységet a tanulócsoportjában, mivel játék során még jobban megismerheti a rábízott gyermekek gondolkodását, döntési stratégiáját, illetve hogy ki, milyen módszerrel halad könnyebben a saját tanulási útján.

Források:

Jesztl József – Lencse Máté: Társasjáték-pedagógia (Demokratikus Ifjúságért Alapítvány, Budapest, 2018) 

Aczél Zoltánnak, a Gémklub alapítójának esszéje a Taní-tani blogon.

Interjú Lencse Mátéval. 

Turóczi Levente (szerk.): Játszunk helyesen – A játékpedagógia helye a fiatal segítők társadalmi felelősségvállalásában (Rogers Személyközpontú Oktatásért Alapítvány, Budapest, 2016)