Csoportban könnyebb!

A Komplex Alapprogram egyik legfontosabb célja a differenciálás, vagyis az, hogy a feladatmegoldás során – legyen az egyéni, páros vagy csoportos – a tanulók külön-külön utakon, különböző időtartam alatt jussanak el ugyanahhoz a célhoz. A diákok így saját szintjükről indulva, egyéni ütemben haladva vesznek részt az ismeretszerzés folyamatában. Tekintsük át röviden, mit is tartalmaz a Differenciált fejlesztés heterogén tanulócsoportban (DFHT) koncepciója ezzel kapcsolatban!

A párban folyó munkának két változatát különböztetjük meg: azt, ha az együttműködő tanulók tudásban megközelítően hasonló szinten vannak (ezt hívjuk páros munkának), vagy ha egy magasabb szinten levő diák segíti a társát (tanulópár), de olyan eset is gyakran előfordul, mikor egy magasabb életkorú támogatja a tanuló tanulását (korrepetálás).

A párban folyó munka tökéletes választás a differenciált fejlesztésre, a tanítás-tanulás változatosabbá tételére. Leggyakrabban a tanórai foglalkozásokon kívül megjelenő csoportmunka két fajtájával, a kooperatív és a kollaboratív csoportmunkával foglalkozunk.

A kooperatív tanulás során a tanulók a közös teljesítmény érdekében a munkát részeire bontva végzik, és a képességeiknek megfelelően teljesítenek. Ezáltal öndifferenciálásra is sor kerül, a tanulás az egyén szintjén valósul meg. A kollaboratív tanulás esetén pedig cél az együtt-tanulás sikeres teljesítése.

A fentiek alapján fókuszba helyezett két munkaforma az öndifferenciálás és a pedagógus által irányított, személyre szabott differenciálásnak a terepe, amely a kognitív képességek fejlesztése mellett lehetőséget ad a szociális viselkedésformák alakítására is. Ezek a munkaformák a konstruktív tanulás elméletére épülnek, vagyis alkalmazásuk során az ismeretek elsajátítása nem befogadó, hanem alkotó módon történik. A szocializáció folyamatában a tanulók egy bizonyos tudásra tesznek szert, így olyan készségeket sajátítanak el, amelyek birtokában a csoportok a társadalom eredményes tagjaivá válhatnak, és amelyek biztosítják a társadalmi viselkedéshez szükséges feltételeket. A szociális tanulás elmélete szerint a gyerekek a megfigyelés és az utánzás segítségével, vagyis egymást figyelve tanulnak. Ezáltal a tanórán a gyengébb teljesítményt felmutató tanuló figyeli és utánozni igyekszik a tudásban erősebb társát, amelyben a tudatosság egyik jele, hogy figyelmét fokozottabban azokra a helyzetekre fordítja, amelyek lehetővé teszik saját szerepteljesítésének megítélését. Másik jele az, hogy megtudja, milyen viselkedést várnak el tőle is.

Miért is jó ez a gyakorlatban?

Számos megfigyelés és tanulmány szerint a gyerekek másként viselkednek egy olyan szituációban, ahol a pedagógus irányító szerepet tölt be, és megint másként egy olyan helyzetben, ahol a pedagógus ugyan jelen van, de irányító szerepét átadja. A csoportban végzett munka ezáltal a saját élményű tanulással vonzóbbá válik a diákok számára, ráadásul segíti a könnyebb ismeretelőhívást is a későbbiekben a frontális ismeretátadáshoz képest. Mindezek mellett a pedagógusi munkát is könnyebbé teszi, hiszen a tanulók aktív közreműködésére és együttműködésére épülő csoportos munkaformák teret adnak a tanulók egymás közötti kommunikációjára, pozitív hatással vannak a pedagógus és a tanuló közti beszéd arányára.