Eredményesen zárult a Komplex Alapprogram tavaszi roadshowja

2019 márciusában és áprilisában az Eszterházy Károly Egyetem Komplex Alapprogramjának csapata öt hátrányos helyzetű településre látogatott el (Kisnána, Mátraderecske, Jászkarajenő, Tarnazsadány és Tarnabod), ahol a pedagógusoknak szakmai műhelyt, a tanulóknak pedig rekreációs foglalkozást tartottak. Bíró Balázzsal, a Komplex Alapprogram rendezvényekért felelős referensével beszélgettünk, aki összefoglalta és értékelte a KAP tavaszi roadshowját.

Mit tapasztaltatok Kisnánától kezdve Tarnabodig? Milyen volt a rendezvények fogadtatása?

A pedagógusoknak a Komplex Alapprogram operatív csapata tartotta a mintaórákat, tehát az alprogrami vezetők és a program kialakításában is részt vevő oktatók és munkatársak voltak minden helyszínen. A legtöbb helyen DFHT-s (Differenciált fejlesztés heterogén tanulócsoportokban) óra volt, utána pedig alprogrami foglalkozás szolgáltatta a műhelymunka alapját. Volt, ahol a Testmozgásalapú alprogram munkatársa mozgatta meg a pedagógusokat, másutt a Logikaalapú alprogramé. Mindenhol nagy örömmel fogadtak minket. A fő célunk a tavaszi roadshow-val az volt, hogy hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű településekre jussunk el. Az itteni iskoláknak és pedagógusoknak az adottságok miatt nehezebb dolguk van, és eddig is nagy volt a várakozás ezeken a helyszíneken a Komplex Alapprogram iránt. Az ötből négy helyszínen már bevezetésre került a KAP, kivéve a tarnabodi iskolát, amit a Máltai Szeretetszolgálat tart fenn. 

Hogyan érezték magukat az alkalmakon a pedagógusok? Kapott-e a csapat valamilyen pozitív visszajelzést?

Ahogy már esett róla szó, halmozottan hátrányos helyzetű településekre mentünk, és ha lehet fokozni, akkor az ötből a két utolsó helyszínre – Tarnabodra és Tarnazsadányra – különösen igaz ez. Az iskolai infrastruktúra szintjén is látszik a lemaradás, tornaterem helyett például csak tornaszobára van lehetőség. Jellemző a pedagógushiány, illetve az is, hogy több tanár pedagógusi végzettség nélkül dolgozik ezekben az iskolákban. A helyi pedagógusok ezért eleve keresik a lehetőségeket a problémák megoldására. Ezért különösen hasznosnak bizonyult, hogy K. Nagy Emese – aki a Komplex Instrukciós Program meghonosítója – be tudta mutatni személyesen a hejőkeresztúri példát, ami reményt ad a halmozottan hátrányos települések iskoláiban dolgozó tanároknak, hogy van út arra, hogy száz százalékban mindenki elvégezhesse az iskolát, és utána el tudjon helyezkedni, akár egy jó szakma kitanulása által, de még az sem elképzelhetetlen, hogy egy-egy diák eljut az egyetemi tanulmányokig. K.  Nagy Emesét ezért a pedagógusok mindenütt nagy örömmel fogadták és nagyon motiváltak voltak az általa vezetett műhelyfoglalkozásokon.

A gyerekek mennyire voltak lelkesek a nekik tartott foglalkozásokon?

A gyerekek szintén nagyon nagy örömmel fogadtak minket. Vittünk sok ajándékot, nagyon széleskörű program állt össze a számukra is. Arcfestéstől kezdve kézműves foglalkozásig számtalan élményben részesülhettek a tanulók. Animátoraink zenés-táncos foglalkozást is tartottak nekik. Minden helyszínen gyűjthettek a gyerekek pecsétet, és ezeket beválthatták értékes kis ajándékokra. Számunkra is érdekes volt, hogy az ajándékok közül a toll volt a legnépszerűbb, a legtöbb tanuló ezt választotta magának. Számukra egy tornazsák, egy tolltartó vagy akárcsak egy toll is sokszor hiánycikk. Ezt érdekes volt számunkra is megtapasztalni. Az animátorcsapatunkban például több tanárszakos hallgató van, akik szintén ráébredtek ezeken az alkalmakon, hogy mennyire elválik egymástól az elmélet és a gyakorlat. Mennyire máshogy éljük meg terepen egy hátrányos helyzetű település iskolájának a problémáit, mint amilyen távoli képet egy-egy egyetemi előadás során nyerhetünk erről.

(A képet a roadshow tarnabodi állomásán Kakuk Dániel készítette)