Erről könnyen elfelejtkezhetünk a gyerekek fejlesztésekor

A sikeres életpályák – napjainkban jellemzően – kiszámíthatatlan alakulásához elengedhetetlenek a kiváló transzverzális készségek. De melyek is ezek pontosan? Miért fontosak? Miként kapcsolódik ehhez a Komplex Alapprogram Életgyakorlat-alapú alprogramja?

Nem újdonság, és szinte betéve tudjuk, mely alapkészségeket kell fejleszteni az iskolában. Ezek az írás-olvasás, a számolás és az alapvető matematikai és tudományos tudás. De ezek mellett kiemelten nagy szerep jut az úgynevezett transzverzális készségek fejlesztésének is, ha a huszonegyedik századi munkaerőpiacon való boldogulást tekintjük mérvadónak (és nem mellesleg tartani szeretnénk magunkat az Európai Unió által lefektetett szakpolitikai iránymutatásoknak).

A transzverzális készségek

Legfontosabb transzverzális készségeknek nevezzük a kritikus gondolkodást, a kezdeményezőkészséget, a problémamegoldást és a közös munkavégzés képességét, a kreativitást, a kockázatelemzést, a döntéshozatalt és az érzelmek kezelését. A transzverzális kompetenciák olyan általános készségek, amelyek függetlenek a tantárgyaktól, nem köthetőek egy adott tudományághoz, azonban széleskörűen alkalmazhatóak. B. Rey 1996-os tanulmánya szerint a transzverzális kifejezés nem a különböző, tantárgyalapú kompetenciák közös elemeire utal, hanem ezeknek a kompetenciáknak a tantárgyaktól független, illetve tantárgy-feletti tartalmaira vonatkozik, azokra, amelyek átvihetők más területekre, és azokban eredményesen alkalmazhatók.

Életgyakorlat-alapú alprogram – a felnőtt életre is felkészít

Az Életgyakorlat-alapú koncepcióban a gyermeket a családja, szűkebb-tágabb társadalmi-gazdasági környezete kölcsönhatásában vizsgáljuk, így ezeknek a rendszereknek a működését, változását és kölcsönhatását kell megérteni. Ebben a kölcsönviszonyban kell képessé tenni a gyermeket az alkalmazkodásra.

Az uniós elvárásoknak megfelelően az egész életen át tartó tanulást támogató transzverzális készségek fejlesztése is megjelenik az alprogramban, de mivel ezen készségek fejlesztése kifejezetten az Életgyakorlat-alapú alprogram témája, így nemcsak megjelenik benne, hanem tulajdonképpen erről szól a feldolgozandó tartalmaiban, fejlesztendő kompetenciáiban, módszertanában egyaránt.

Hogyan valósul meg a fejlesztés az alprogramban? A koncepció fejlesztői így fogalmazták meg: „Fontos tudnunk azt is, hogy az Életgyakorlat-alapú alprogram egy integráló, differenciáló, gyakorlatorientált, gyermek és személyiségközpontú, az érzelmi és praktikus intelligenciát fejlesztő, inkluzív szemléletű pedagógia. Kiemelt fontosságú tehát, hogy a gyerekek számára az egyén, a család, az osztály, az iskola, a lakókörnyezet, a természeti környezet, a munkaerőpiaci környezet (egyre táguló) rendszereiben olyan tevékenységet szervezzünk, amely leköti őket, fokozza teljesítményüket, kitágítja érdeklődésüket, és erősíti a nyitottságukat. Az Életgyakorlat-alapú alprogram témáiban is összekapcsolja a gyermekeket a környezetükkel, módszereiben pedig arra törekszik, hogy megéljék saját kompetenciáikat a környezetük alakításában, és ezzel felelősségüket is a humán, természeti, gazdasági és épített környezetükkel szemben. A módszerekben különösen fontos szerepet kapnak a tanulói tevékenységekben a demokratikus és együttműködésen alapuló tanulási helyzetek.”

Láthatjuk, hogy az Életgyakorlat-alapú alprogram koncepciója szerint az alprogramban tartott foglalkozások, valamint tanulástámogató módszereinek sokasága abba az irányba mutat, hogy megfelelően fejlessze a tanulók transzverzális készségeit. Röviden összefoglalva ez azt jelenti, hogy mire a gyerekek elvégzik az iskolát, birtokában legyenek azoknak a készségeknek, melyek döntően befolyásolják a munkaerőpiaci elhelyezkedésüket, pályaorientációjukat, a munkahelyek közötti váltások zökkenőmentessé tételét, azaz boldogulásukat a felnőttek – vagyis a munka – világában.