Hogyan tervezzük meg a reggeli ráhangolódó foglalkozásokat?

A Komplex Alapprogram módszertanában elengedhetetlen fontosságú, hogy a rendes tanórákat megelőzően a napot reggeli ráhangolódó foglalkozásokkal indítsuk. Ezek lehetőséget teremtenek a tanulóknak arra, hogy a tanítási napot olyan légkörben kezdjék, ami segíti őket a tanulói közösséghez való tartozás megerősítésében, a társaikkal való jó kapcsolat kiépítésében és megőrzésében, a társas tanulás előkészítésében. Nemrég már foglalkoztunk a témával, azonban most nézzük kicsit részletesebben is, hogyan épülhet fel ideális esetben egy-egy ilyen foglalkozás.

Minden tanítási napon lehetőleg az első órára tervezzük a foglalkozást. A ráhangolódás megtanítja a tanulókat az egymásra való odafigyelés fontosságára, nagymértékben segít a közösségépí­tésben, és segíti őket abban, hogy megvalósítható célokat tudjanak megfogal­mazni. Más oldalról megközelítve, a ráhangolódás biztosítja, hogy a tanulók lelkesen, motiváltan kezdjék el a napot az iskolában, és érzelmi biztonságban érezzék magukat az osztályközösségben. A ráhangolódást alsó tagozatban 20-25 perces foglalko­zás keretén belül javasoljuk, felső tagozatban pedig 45 perces foglalkozás keretében. A tanulá­si környezetet célszerű átalakítani úgy, hogy a tanulók körben ülhessenek székeken vagy szőnyegen, így megkönnyítve a kommunikációt.

Nézzük meg, hogy a négy foglalkozásrésznek milyen feladatai, funkciói vannak:

1. Üdvözlés (kb. 2-4 perc)

A csoport tagjai üdvözlik egymást. Ennek különösen nagy szerepe van akkor, ha a tanulók még nem ismerik egymást. Olyan csoportok esetében, ahol a tanulók már régóta ismerik egymást, olyan olda­lukról is bemutatkozhatnak, mely kevésbé ismert (pl. sporttevékenység, zene, művészet, hobbi stb.). A későbbiek során, amikor már jól tudják egymás nevét, különböző játékos feladatokat adhatunk, melynek célja a kapcsolat kialakítása a pedagógussal és az osztállyal, pél­dául a tanulók körben állnak, és táncolva/ugrálva/tyúklépésben stb. kell odamenniük társukhoz, kezet fogniuk, majd köszönteniük őt. A foglalkozásnak ez a része jó alkalmat biztosít arra, hogy a pedagógus megtanítsa, milyen üdvözlési módok az elfogadottak a különböző élethelyzetekben. Ezenkívül a tanu­lók gyakorolják a szemkontaktust és a barátságos hangvételt.

2. Beszélgetés (kb. 15 perc)

A kötetlen beszélgetés során a tanulók önként beszélhetnek élményeikről, játékaikról, életük eseményeiről, bármiről, amit fontosnak tartanak megosztani a közösséggel. A többiek kérdezhetnek, vagy kommentálhatják az elhangzottakat. Megfogalmazhatják, mi jutott az elhangzottakról az eszükbe. A tanulók megtanulják, hogyan kell értő figye­lemmel hallgatni a társukat, kérdezni tőle, reagálni az elmondottakra. Az első osztály elején bizonyára kevésbé figyelnek egymásra, belevágnak a másik szavába, de később fokozatosan megtanulják, hogyan kell egymásra figyelni. A tanulók a beszélgetés során megismerik egymást, megértik társaik szempontjait, motívumait, ennélfogva várhatóan toleránsabbak lesznek osztálytársaikkal.

A pedagógusnak kulcsszerepe van a beszélgetés irányításában, a kommunikáció se­gítésében. Olyan bizalomra épülő, ítélkezésmentes, barátságos légkört kell teremtenie, amely arra készteti a tanulókat, hogy megnyíljanak. A foglalkozásnak ez a része akkor éri el a célját, ha minden tanuló úgy érzi, hogy figyelnek rá, fontos, amit mond, és megérti, hogy neki is figyelni kell, amikor társai beszélnek.

Ha – különösen kezdetben – a tanulók nehezen nyilvánulnak meg, célszerű segítőkár­tyákat adni nekik (pl. „Nagyon jó dolog történt velem...”; „Ma reggel kicsit aggódom amiatt, hogy…”; „Tegnap megsértettem X.Y.-t. Szeretnék elnézést kérni.”, stb.).

A pedagógus feladata tisztázni a tanulókkal azt, hogy ezeken a foglalkozásokon miről illik beszélgetni, és miről nem. A gyerekeknek tudniuk kell, hogy nem illik más magá­nügyeiről vagy személyiségét sértő dolgokról beszélni. Felmerül a kérdés, hogy a tanév során célszerű-e tematizálni ezeket a beszélgetése­ket. Előfordulhat, hogy a tanulók spontán megnyilvánulásait hallgatjuk meg. 6-7 éves gyerekek nagyon szívesen beszélnek élményeikről, életük történéseiről. Lehet azonban olyan tanulócsoportunk, ahol valami miatt célszerűnek látjuk, hogy például egy héten át ugyanazzal a témával (pl. „kedvenc játékom, kedvenc mesém, családi programjaink stb.) foglalkozunk minden foglalkozáson, és a tanulók kiválaszthatják azt a napot, amikor ők mondják el a témáról a gondolataikat.

3. Közös tevékenység vagy játék (kb. 5 perc)

A közös tevékenység vagy játék erősíti a csoport kohézióját. Közösségépítő szerepe van, és azt is biztosítja, hogy a napot jó hangulatban, motiváltan kezdjék a tanulók, és mindenki a közösség fontos tagjának érezze magát. A közös tevékenységet vagy játékot azért sem sza­bad kihagyni a Ráhangolódásból, mert ha valakire esetleg nem kerül sor a Beszélgetésnél, itt biztos, hogy részt vesz a tevékenységben, és így a csoport tagjának érzi magát.

A pedagógusnak a heti vagy aznapi célok és a tanulócsoport ismeretében át kell gon­dolnia, hogy milyen tevékenységet vagy játékot tervez. Lehet a játék energetizáló, dina­mizmust növelő vagy inkább megnyugtató, lehet humoros vagy intellektust megmozgató, az aznapi tanórák anyagához kapcsolódó vagy egyszerűen egy kedvelt dal eléneklése, közös tánc stb. Ezt természetesen váltogatnunk is szükséges. Ne játsszuk mindig ugyan­azokat a játékokat, mert a tanulók megunják. A változatosság itt is fontos.

4. Zárás (kb. 3 perc)

A közös tevékenység vagy játék után úgy kell befejeznünk a Ráhangolódó foglalkozást, hogy biztosak legyünk abban, hogy mindenki készen áll, vagyis „ráhangolódott” a napi feladatok elvégzésére, a közös tanulásra. A Ráhangolódás végére a tanulók optimális esetben motiváltan kezdik el a délelőtti tanórákat. Záráskor a pedagógus megbeszéli velük a nap/hét legfontosabb feladatait. Ezeket a feladatokat, célokat célszerű írásban rögzíteni és kitenni egy jól látható felületre. A tanulók saját maguk is megfogalmazhat­ják napi/heti céljaikat. Válaszolhatnak például arra a kérdésre, hogy mi az az egy dolog, amiben aznap igyekeznek ügyesebbé válni. Az írásban rögzített célok mellé a gyerekek írhatnak megjegyzéseket a nap során, ami a pedagógusnak tanulságos lehet.

Végezetül hangsúlyoznunk kell, hogy a pedagógusnak figyelnie kell az időbeosztásra, miközben ő is része a csoportnak, és ő is a körben ül a gyerekekkel. Munkája arra is kiterjed, hogy modellt adjon a gyerekeknek az egymásra való odafigyelésben és az as­szertív kommunikációban. A pedagógus motiváltsága tehát nélkülözhetetlen. Ha a tanulók érzik, hogy a pedagógus valóban érdeklődik élményeik, életük, gondolataik iránt, akkor örömmel várják a foglalkozást. A rendszeres Ráhangolódás megértőbb, elfogadóbb osztályközösséget teremt. Az asszertív kommunikáció elsajátításával a gyerekek kön­nyebben tudják konfliktusaikat egymással megoldani, tehát számottevően javul az osztálytermi klíma.