Indiana Jones-ok az iskolapadban

Mi az outdoor élménypedagógia, másnéven kalandpedagógia? Mit ad a diákoknak az iskolai órák keretében az iskolán kívüli világ szabad felfedezése? Miért szükségesek a cselekvésalapú, felfedező vagy alkotó tapasztalatok a tanulási folyamatban?

A kalandpedagógia egy német tanár, Kurt Hahn nevéhez kapcsolható, aki saját alapítású iskolájában, a Salem Schule-ban fejlesztette ki és tökéletesítette a módszert. Ennek a tapasztalati oktatásnak a célja az akadémikus tudás megszerzése helyett a személyiség és az érettség fejlesztése az aktív tapasztalatszerzés folyamatán keresztül. Hahn úgy gondolta, hogy az iskolán túli tapasztalatszerzés a legkülönféle társas kompetenciák (pl. empátia, együttműködés, kezdeményezőkészség stb.) fejlesztését szolgálja.

Az amerikai székhelyű Association for Experiential Education (AEE), mint a módszertan egyik világ-vezető szervezete, a következő definíciót alkalmazza a tapasztalati tanulás alapú folyamatokra: „olyan filozófia, mely számos módszertant foglal magába, melyekben a képzők a tanulókkal a tudás növelése, a készségek fejlesztése, az értékek tisztázása és a saját közösség számára fontos hozzájárulás képességének fejlesztése céljával tudatosan dolgoznak direkt tapasztalással és fókuszált visszajelzéssel.”

Ahogy egy művész a saját stílusát, úgy egy tanuló is kifejlesztheti a saját tanulási útját. Ahhoz, hogy ez a saját stílus megszülethessen, szükséges, hogy reflektálhasson a tanuló a saját tapasztalataira, hogy egyfajta készséggé fejlődjön a tanulás, mely révén a legkülönbözőbb helyzetekből és tapasztalatokból képesek leszünk okulni. Az ilyenfajta tanuláshoz szükség van egyfajta környezetre is, ami keretként szolgál a tanuláshoz – adott anyaghoz a pedagógus különböző környezeteket választhat. Képzeljük el, hogy Petőfi természeti verseit például a tanulók az Alföld „tengersík vidékén” vizsgálják, vagy az ’56-os eseményekről a budapesti Corvin közben beszélgetnek, vagy amikor az angolórán a bevásárlás szavait tanulják a pedagógus egy Sparban vagy Lidl-ben tanítja meg a megfelelő szókincset, de akár középiskolában paintball pályán is lehet venni a különböző hadászati stratégiákat.

A tapasztalatra nem pusztán azért van szükség, hogy átéljük, hanem hogy erősödjön a tanuláshoz szükséges önreflexiónk, saját mércét és célokat tudjunk alkalmazni, ki tudjuk alakítani a saját tanulási stílusunkat. Ha nincs is szüksége egy diáknak arra, hogy Indiana Jones-ként ostorral körbefonja ellenfelét, semmiképpen sem árt, ha esélye van arra rájönni, hogy nem csak az iskolában lehet tanulni, hanem gyakorlatilag mindenütt – és így lassan, de biztosan saját maga is fel tudja fedezni az ő különbejáratú tanulási tereit, helyszíneit.

Forrás: http://www.kettealapitvany.siteset.hu/tapasztalat-elmeny/tapasztalati-tanulas/