Kisnánán jártunk

2019. március 6-án a Kisnánai Szent Imre Általános iskolában tartott foglalkozásokat a Komplex Alapprogram szakmai stábja tanároknak és diákoknak. Az iskola épületében tapintható volt a pozitív légkör, az iskola dolgozói és tanulói teljes nyitottsággal fogadtak minket.

Az iskola pedagógusai részére K. Nagy Emese az Eszterházy Károly Egyetem Komplex Alapprogram Differenciált Fejlesztés Heterogén Tanulócsoportban (DFHT) munkacsoportjának a vezetője tartott szakmai műhelyt, mely során a DFHT módszerét próbálhatták ki a tanárok élesben. A tanárok négy csoportban dolgoztak, természetesen tanulócsoportokat modelleztek, tehát olyan feladatokat kellett megoldaniuk, amit az általános iskola során a gyerekeknek el kell sajátítani. A csoportokban volt kistanár (vezető szereppel bíró egyén), beszámoló (akinek a munka eredményét kellett kommunikálnia), időfelelős és írnok. A cél a tükörtengely fogalmának elmélyítése volt minden csoportban. Az első csapatnak a feladata az volt, hogy egy betűkészletből kiválogassák a tükrös (pl. H, M, A, O) betűket, és ezekből alkossanak szavakat. K. Nagy Emese megjegyezte, hogy a nyelvi intelligenciában erősebb gyerekeket érdemes elsősorban egy ilyen típusú feladatot kapó csoportba beosztani. A második csapatnak Tükörország egyik tavának a partját – növényekkel, épületekkel – kellett megrajzolni. Egy ilyen csoportban jól tudnak együtt dolgozni a vizuális intelligenciában erősebb gyerekek. A harmadik csapat síkidomokat tükrözött, természetesen ide a matematikai-logikai intelligenciában ügyesebb gyereket érdemes besorolni. A negyedik csoport tagjai anyák napjára vágtak ki tükörtengellyel rendelkező formákat és ezeket egymás mellé rendezték és ragasztották fel egy csomagolópapírra.

A csoportmunkák zárása után minden csapat kapott egy listát differenciált egyéni feladatokról. A pedagógusoknak el kellett dönteni, hogy melyik feladatot adnák a csoport legtehetségesebb tagjának illetve annak, aki egy ilyen tanulócsoportban inkább felzárkoztatásra szorul.

K. Nagy Emese a műhelymunkát lezárva elmondta, hogy a módszer akkor működik igazán jól, ha tudásban heterogén csoportokat alakítunk a tanulókból. Ez alkalmas arra, hogy a diákok a saját erősségeiket is tudják fejleszteni, de felhozhassák magukat azokon a területeken is, ahol valami miatt még akadályoztatva vannak. A tehetséggondozásnak és a felzárkóztatásnak egyaránt itt a helye. Kiemelte K. Nagy Emese azt is, hogy a DFHT talán legnagyobb előnye a pedagógus szemszögéből, hogy a tanárnak van módja, lehetősége pozitív visszajelzést adnia minden diáknak.

Az egyik kisnánai pedagógust az érdekelte, hogy a DFHT alkalmas-e arra, hogy új ismeretanyagot is bevezethessen ezzel a módszerrel a tanórán. K. Nagy Emese egy konkrét példával igazolta, hogyan lehetséges DFHT-ben új anyagot venni: ha Könyves Kálmán törvényeit akarjuk tanítani történelemórán, akkor első körben legyen a csoportok egyik feladata kikeresni a törvényeket a tankönyvből, ezután az egyik csapat kaphatja például azt a feladatot, hogy királyi udvarban a kancellári szerepet kell betölteniük, adjanak javaslatot a királynak, hogy milyen sorrendben vezesse be a törvényeit. Ez a feladatfeldolgozás pozitív értelemben rákényszeríti a tanulókat, hogy újra és újra olvassák a törvényeket, hangosan kimondják a paragrafusokat, gondolkozzanak a helyes sorrenden és így szinte észrevétlenül kreatív feladatmegoldás közben sajátítsák el az új ismeretanyagot.

Amíg a pedagógusok a műhelymunkán mélyítették el a tudásukat a DFHT-ről, vagy az iskola tornatermében zenés-mozgásos rekreációs foglalkozáson vehettek részt, de a tanárok sem maradtak testmozgás nélkül, a műhelymunka után Boruzs Norbert, a Testmozgásalapú alprogram munkatársa tartott foglalkozást az iskola pedagógusainak.

(A képeket Kakuk Dániel készítette.)