Legyen-e házi feladat az alsó tagozatos tanulók számára az Élménysuliban?

Régóta megosztja a pedagógustársadalmat, oktatáskutatókat és szülőket a házi feladat kérdése. Egyesek szerint csak még jobban leterheli az iskolából amúgy is fáradtan hazatérő gyermekeket, míg mások szerint segít frissen tartani, rögzíteni a megszerzett tudást. Természetesen a Komplex Alapprogram (KAP) kidolgozása során is foglalkoztunk a házi feladatok tematikájával, mostani cikkünkben ennek járunk utána.


A Komplex Alapprogram szakemberei szerint a rövid válasz, hogy lehetőség szerint ne legyen!

A Komplex Alapprogram az ismeretátadás hagyományos felfogását megha­ladva a tanulás korszerű elméleteire támaszkodik, a tanulási folyamathoz kötődő elemeit társas környezetben és élményszerű módszertannal is támogatja. Jó lehetőséget terem­tenek erre az alprogrami foglalkozások, betöltve akár az eddigi hagyományos házi feladat megírására szánt foglalkozások funkcióját. A program által kínált délutáni foglalkozások (alprogramok, „Te órád”) lehetőséget biztosítanak az éppen tanult ismeretek elmélyíté­sére, alkalmazására, így azok direkt fejlesztésére nincs szükség. Az alprogramokban megjelennek azok a tartalmak, melyek kapcsolódnak a délelőtti órák tananyagához, így azok alkalmazás közben, a tanulókat cselekedtetve kerülnek feldolgozásra, helyettesítve ezzel a klasszikus házi feladatot.

Az alprogramok a délutáni, komplex, képesség- és készségfejlesztő tartalommal meg­töltött foglalkozásaikat több közismereti tantárgy köré szervezik, így biztosítva a délelőtti tanórai tevékenységek adekvát folytatását. Fontos szempont volt számunkra, hogy a tervezett foglalkozásokra játékos, élményszerű módszereket integráljunk az oktatásba, mely során a tanítási-tanu­lási stratégia nemcsak a tudásépítésben, hanem a személyiségfejlesztésben, tehetség­gondozásban is szerepet játszik. Az alprogrami tartalmak és technikák alkalmazása nem öncélúan történik, hanem a tanterv és a tananyag megfelelő részéhez való integrálással, szorosan kapcsolódva a megtanulandó tananyagtartalomhoz, a tanulók életkori sajátos­ságaihoz, támogatva ezzel a közismereti tantárgyi tartalmak magasabb szintű elsajátítását, a transzverzális készségek fejlesztését. Azonosulunk azzal a szemlélettel, hogy a játék (és a játékos tanulás) a gyerekek egyik legfőbb tevékenysége, egyben a termé­szetes tanulási folyamat egyik fontos lépcsője is. Mindezek által biztosítható, hogy a tanulá­si folyamat és a tudás megszerzése örömforrás, kreatív tevékenység, igazi élmény legyen, mellyel a tanulók tanulás iránti pozitív attitűdje kialakítható, motivációjuk növelhető.

A jelenlegi oktatási gyakorlatban a pedagógusok gyakran adnak a tanulóknak olyan házi feladatot, mint például az órán megtanított új ismerethez kapcsolódó gyakorlófelada­tok megoldása vagy az új ismeret megtanulása, rögzítése. Arra a kérdésre, hogy miért szükséges a házi feladat, általában olyan válaszokat hallunk, hogy „rendszeres tanulásra szoktat”, „fejleszti a készségeket”, „rögzíti az órán megtanult ismereteket”, „javítja a tanulási teljesítményt”. A Komplex Alapprogram szerint működő iskolákban ezeket a feladatokat a tanórákon kell a pedagógusnak megoldani, mivel házi feladatot a pedagógus nem ad a tanulóknak. Ha végiggondoljuk a felsorolt okokat a házi feladat adására, látható, hogy azokat a tanórákon is el tudjuk végezni. A tanórákon is tanulásra szoktatunk, fejlesztjük a tanuló készségeit, megmutatjuk az új ismeretek logikai kapcsolódását más terüle­tekhez, összefoglaljuk és rendszerezzük az anyagot, részismétléseket és ismétléseket tartunk, és betartjuk az „ismeretek tartósságára való törekvés” didaktikai elvét.

A Komplex Alapprogram szerint működő iskolákban sem írásbeli, sem szóbeli házi feladat adása nem javasolt. Ez nem azt jelenti, hogy elmaradhat a szükséges gyakor­lás és rögzítés, hanem azt, hogy a pedagógusnak az iskolai tanórákon kell a tanulókkal ezeket a feladatokat elvégezni. Úgy kell a mindennapokban terveznie és megvalósítania az óráit, hogy legyen elegendő idő a szükséges gyakorlásra és az új ismeretek rögzíté­sére az órák keretén belül. A pedagógusnak módosítania kell tervezési szokásain: legyen a tanórákon annyi gyakorlás és ismétlés, hogy ne legyen szükség otthoni tanulásra! A jó iskola a tanítási órák keretében biztosítja az ismeretek elsajátítását, ehhez természetesen a Komplex Alapprogram továbbképzései és segédanyagai megfelelő támpontot nyújtanak.

Mentálhigiénés okok szólnak amellett, hogy a tanulási időt ne nö­veljük házi feladattal. A tanulók 7-8 órát töltenek az iskolában, ami egy felnőtt munkaidejét közelíti meg. Ezután szükségük van szabadidőre, játékra, a család­jukkal való kötetlen együttlétre. Az alprogrami foglalkozások után a tanulók ezért úgy mennek haza, hogy otthon már nem kell foglalkozniuk a tananyaggal.

Amennyiben a tanuló szívesen foglalkozik mégis egy-egy témával, és szabadidejében önszántából elvégez feladatokat, azt természetesen pozitívan fogadja a pedagógus, sőt, orientálhatja is a gyermeket. Ugyanilyen megítélés alá esik a projektmunka vagy egy témahéten vég­zett kreatív tanulói tevékenység. Ez azonban nem kötelező jelleggel bíró házi feladat.