„Már a felkészülés is élmény!”

2018 szeptemberétől 60 iskola csatlakozott a Komplex Alapprogramhoz, így az Élménysuli keretében alkalmazzák azóta ezt az újfajta, élményalapú tanítást-tanulást. Ezúttal az egyik ilyen intézmény vezetőjét kérdeztük motivációjukról, a bevezetés tapasztalatairól és az első reakciókról.

Interjú Szlama Tibornéval, a Kisnánai Szent Imre Általános Iskola intézményvezetőjével
Szöveg: Indri Dániel Janisz

 

Honnan hallottak a Komplex Alapprogramról (KAP) és miért döntöttek a csatlakozás mellett?

Az Oktatási Hivatal Egri Pedagógiai Oktatási Központja minden tanév elején szervez intézményvezetői tájékoztatókat. Két-három éve egy ilyen alkalommal hallottam először a Komplex Alapprogramról. A projekt célkitűzéseit megismerve már akkor azt beszéltük a tantestület tagjaival, hogy lehetőség szerint a kezdetektől, a pilot időszakban szeretnénk csatlakozni. A tankerületi tájékoztatóra pedig már azzal a céllal mentem, hogy pontos információkat szerezzek a csatlakozási lehetőségekről. Intézményünk pedagógusai az elmúlt években is bizonyították, hogy nyitottak az új mód­szerek iránt, fontosnak tartják a módszertani megújulást. Iskolánkat – mint számos más iskolát – a sokszínűség jellemzi, és ezt a sokszínűséget mi értéknek tekintjük. Akkreditált Kiváló Tehetségpontként kiemelt figyelmet fordítunk a tehetséggondozásra, de integráló, inkluzív iskolaként támogatjuk a gyengén teljesítő, a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulóinkat is. Hisszük, hogy minden tanulónk kiváló valamiben. Mivel a fentebb említett tanulói sokszínűség a Komplex Alapprogramban is értékként jelenik meg, a tantestület tagjaival a csatlakozás mellett döntöttünk.

Milyen segítséget kaptak a program zökkenőmentes bevezetéséhez? Milyen tapasztalatokról tudnak beszámolni a szeptemberi bevezetés óta?

Többrétű a tájékoztatás, a segítségnyújtás. Tájékoztatók, workshopok, szakmai fórumok, konferenciák segítették a zökkenőmentes bevezetést Számunkra mégis a személyes találkozók jelentik a legnagyobb segítséget. Szakmai támogatók, mentorok vannak mind a nevelők, mind az intézményvezető mellett, akikhez az egyéni és a csoportos hospitálás során minden felmerülő problémával, nehézséggel fordulhatunk. Folyamatos a kapcsolatunk a projekt szakembereivel, akik kíváncsiak az eredményeinkre, a nehézségeinkre. Magyarán meghallgatják a véleményünket. Az a tapasztalatom, hogy a visszajelzéseinket komolyan veszik, igyekeznek azt a program fejlesztése során figyelembe venni. Természetes, hogy egy ilyen kezdeti szakaszban a bevezetés pozitív tapasztalatai mellett kisebb nehézségek is felmerülnek. Eltelt pár hónap, míg elhittük, megtapasztaltuk, hogy a Tudástárba feltöltött óratervek, tanmentek, foglalkozástervek kezdetben szükségesek, adhatnak egy biztos kapaszkodót, de minden nevelőtestületnek saját magának kell iskolája jövőképéhez formálnia, alakítania ezeket. A legnagyobb kihívás mindig az idő. Hiszen tény, hogy minden új feladat több időt igényel. Ma már azonban látjuk, hogy minél jobban megismerjük, alkalmazzuk az új módszereket, annál kevesebb időt kell majd szánnunk a felkészülésre.

Hány osztályban és pontosan milyen formában sikerült megvalósítani Önöknél az Élménysulit ezidáig?

Intézményünkben az 1-8. évfolyamon vezettük be a Komplex Alapprogramot. Az 1-4. évfolyamon minden hétfőn ráhangolódással kezdenek tanulóink, a délelőtti tanórák mellett a délutáni sávban pedig az alprogrami foglalkozásokat, a „Te órád”-at is beépítettük az órarendbe. Az 5-8. évfolyamon a délelőtti órák esetében a tantárgyak 30 százalékában alkalmazzuk a  Differenciált fejlesztés heterogén tanulócsoportban (DFHT) stratégiát, ezen  belül 10 százalékban a Komplex Instrukciós Programot (KIP). 

Minden újításhoz szükség van lelkes és nyitott pedagógusokra. Mik voltak az első reakcióik az Élménysulival kapcsolatban? 

Az első reakciók mindig vegyesek, így volt ez nálunk is. Mindenki felismerte annak szükségességét, hogy új módszerek kellenek a gyerekek érdeklődésének felkeltéséhez, motiváltságuk megtartásához. Ma már kevésbé köti le hosszú távon a gyerekek figyelmét a folyamatos frontális osztálymunka, tehát abban biztosak voltunk, hogy valami más kell. De tudtuk azt is, hogy minden új program, minden új módszer bevezetése nagy kihívást jelent.  Mégis már ebben a pár hónapban megtapasztaltuk azt, hogy egy KAP-os óra mind a tanulónak, mind a tanárnak ÉLMÉNY, így, csupa nagybetűvel. Ezeken az órákon mindenkinek sikerélménye van. A diákok kreatívabbak és fegyelmezettebbek, szívesen vesznek részt ezeken az órákon.

Gondolom, sokat beszélgetnek a gyerekekkel is az új típusú órákról. Ők miről számoltak be, hogyan fogadták a változásokat?

Szeptembertől a saját óráim mellett több KAP-os órát, alprogrami foglalkozást láttam. Jellemző lett, hogy ellátogatunk egymás órájára, hogy ezáltal egymástól is tanuljunk. A legérdekesebb számomra az volt, amikor egy KIP-es vagy komplex óra után megkérdeztem a tanulókat, hogy milyen volt az óra szerintük. Egy komplex matematikaóra után például olyan szavakat említettek mint „technika”, „informatika”, „testnevelés” vagy „rajz”. Csak a matematika szó nem hangzott el, pedig egész órán számoltak a gyerekek. Az alprogrami foglalkozásokon is hasonló a tapasztalatunk. Tehát észre sem vették, hogy a délelőtt tanult matematikai, olvasási feladatokat gyakorolták ezeken a délutáni foglalkozásokon. Szeretik, várják ezeket az órákat.

Szüleikkel is hasonló volt a tapasztalat?

Több szülő azt mondta, sajnálja, hogy nem élheti át ő is az élményeket. A gyermekeik elbeszélései alapján próbálták legtöbben elképzelni, hogy milyen is egy ilyen óra. Volt, aki először nem értette a KIP-es óra lényegét. Azt gondolta, hogy sima csoportmunkára épül a tananyag feldolgozása. Ezért azt gondolta, hogy a csoporton belül versengés alakulhat ki, hátráltatják a tanulók egymást a munka során. Aztán az érdeklődő szülőket meghívtuk egy olyan nyílt napra, ahol ők is bekapcsolódhattak az órai munkába. A 45. perc végére megtapasztalták, saját szemükkel látták: ezeken az órákon mindenki valamilyen szerep szerint dolgozik, mindenkinek fontos feladata van. De talán ami a legfontosabb: mindenki jól érezte magát a tanórán, aktívan dolgozott.

Ahhoz, hogy valaki méltóképpen elsajátíthassa ezt az innovatív tanítási személetet, továbbképzésen kellett részt vennie. Önöknél a tanári kar hány százaléka volt fogékony erre?

100 százalék. A tantestület minden tagja elvégezte a 120 órás továbbképzést. Sőt, volt olyan pedagógus, aki augusztusban érkezett intézményünkbe, októberben pedig már ő is túl volt a képzéseken. Véleményem szerint egy új módszer, egy új szemlélet csak akkor lehet igazán sikeres egy adott intézményben, ha a tanári kar egésze az ügy mellé áll.

Miben változik az „élménysulis” órákra való felkészülés a korábbiaktól?

Viccesen azt mondanám: már a felkészülés is élmény! Tény: komoly, komolyabb felkészülést igényel egy „élménysulis” óra. Az egyik komplex órámra például két héten keresztül készültem. Gyűjtöttem az ötleteket, készítettem a feladatokat. No, nem azt mondom, hogy két hétig csak ezt írtam, de míg meg nem született a kész óraterv, mindig mindenben azt kerestem, hogy az jó lesz-e a tanórára.

Aztán ott vannak a KIP-es óratervek. Mire megszületik a „jó nagy gondolat”, addigra már élmény dolgozni az óratervvel. Játékos feladatokat, játékokat kieszelni is élmény, és várjuk a hatást. Nagyon precíz, kedves, segítőkész a mentorunk is. De kinek tetszik, ha egy több órán át készült óraterv több feladatáról kiderül, hogy nem jó? El kell jutni odáig, hogy ne kudarcként éljük meg ezeket a pillanatokat. Tapasztalatból tudom, hogy már a harmadik óratervnél kevesebb időráfordítással, kevesebb hibával dolgozunk. A Komplex Alapprogram bevezetése egy hosszabb folyamat, egy igazi cél érdekében: ÉLMÉNY legyen a suli!

Van esetleg olyan kiemelkedő történet vagy jó gyakorlat, amit fontosak tart megemlíteni?

Az egyik ilyen történetünk az idei Hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskolában megrendezett Hétpróbások Országos Bajnokságához kapcsolódik. Ahogy már említettem, mi a felső tagozatos tanulóknál nem vezettük be az alprogrami foglalkozásokat, de néhány elemét becsempésztük a délutáni szakkörökbe, tehetséggondozó műhelyekbe. Egy kis csapat benevezett a bajnokságra. Nagyon szép eredményt értek el, de a legfontosabb az volt, hogy nagyon jól érezték magukat, élményekkel tértek haza.

Ha három szóval kellene jellemeznie a programot, mi lenne az?

Élményteli, vidám, gyerekközpontú.

(FOTÓ:  Czímer Tamás, HEOL)