Mit érez a malac, akire szárnyat igéztek?

Egyre többet foglalkozunk az olvasásra neveléssel, fórumai vannak a gyermek- és ifjúsági irodalomnak, egyre inkább látjuk, hogy milyen olvasmányok ragadják meg a gyerekek képzeletét, mely szerzők művei hatnak. A Komplex Alapprogram Művészetalapú alprogramjában viszont külön hangsúly kerül a kreatív írás fejlesztésére, ugyanis jobb, aktívabb olvasókká válunk, ha megtanulunk színesebben, stílusosabban írni, és a szövegértésünket is jelentősen javíthatja, ha a szövegalkotási készségünk is fejlődik. Egy szöveget sokkal több rétegében képesek vagyunk értelmezni, ha tudunk a törvényszerűségeit, belső szabályait lemásolva új szöveget alkotni, vagy az adott írást átírni, átstilizálni, parodizálni.

A kreatív írás alkalmas arra is, hogy a tantárgyakat egymáshoz közelebb hozzuk, hogy élő párbeszéd alakuljon ki a biológia és a történelem között, a matematika és a szépirodalom között. Írhatunk népmesét egy szöveges matematikai példa alapján, de a biológia órán nyugodtan belepillanthatunk egy „hadvezér” baktérium vagy éppen egy fehér vérsejt „generális” gondolataiba. Számos ötletet sorolhatnánk, hogy mire használható az iskolai gyakorlatban a kreatív írás, de ebben az írásban csak Weöres Sándor A Tündér című versének második versszakát járjuk körül. Vajon mennyi féle módon serkenthetjük tanulóink kreativitását ezzel a négy rövid sorral?

Bóbita, bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, igér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.

Vajon, ha a malac repülni tud, az áldás vagy átok? Hogyan érezheti magát? Nincsen helytelen megoldás – lehet, hogy a disznócska fantasztikusan, igazán önmagának érzi magát, de az is lehet, hogy őrületbe kergeti a frissen nyert különleges képesség. Minden egyes válasz, amit a tanulók leírnak, információt adhat a tanárnak, hogy a diákjai hogyan gondolkodnak, hogyan fejtenek meg egy olyan kérdést, ahol nincs rossz vagy jó megoldás.

Azt a kérdést is feltehetjük a kisdiákoknak, hogy mi lenne, ha egyik nap arra ébrednének, hogy szárnyakat kapnának (természetesen most nem képletes értelemben, bár ez a feladat éppen a gyerekek fantáziájának a szárnyait mozgatja meg). Jobb lenne az életük akkor? Hova repülnének, mit tennének, milyen érzés lehet vajon elrugaszkodni a földtől?

Abból is kiindulhatunk, hogy Bóbita játszik a malaccal. Írják meg a gyerekek ennek a malacreptetős játéknak a szabályait! Mikor nyer Bóbita? Mikor a malac? A szabályokon való gondolkodással a gyerekek kritikus gondolkodása is fejlődik – hogyan lehet megoldani egy olyan aszimmetrikus helyzetet vagy legalábbis egyensúlyba hozni, ahol az egyik fél láthatóan erősebb (nagyobb varázserővel bír) a másiknál.

Arról is lehet írni mesét, hogy miért van a madaraknak szárnya és a valóságban miért nem tudnak a malacok repülni. Miután az eredettörténetek megszülettek, beszélgethetünk a gyerekekkel a szárny kialakulásáról, evolúciójáról. Kevés motiválóbb téma előkészítés létezik, mint az, amikor a gyerekek saját világismeretük, logikájuk és fantáziájuk révén próbálják megkonstruálni a választ egy izgalmas kérdésre.

Arra biztatjuk a pedagógusokat, hogy adjanak szárnyat a gyerekeknek, bízzanak a képzeletük erejében és a kreatív írás révén tegyék őket még motiváltabbá, kíváncsibbá, tudásra szomjasabbá.