Mit kap, aki KAP-os órán vesz részt?

Elsősorban felejthetetlen élményt. De miért fontos az élmény a tanuláshoz? Milyen pluszokat kap a diák, ha megvalósul a Komplex Alapprogram célja, az élményközpontú oktatás?

Tudjuk, hogy a Komplex Alapprogram a tanulásról nem elsősorban ismeretszerzési, bevésési vagy akár megértési folyamatként gondolkodik. Sokkal inkább olyan aktív tevékenységként tekint a tanulásra, amelyben a tanuló a „már meglévő tudásrendszerekbe beágyazott ismeretei segítségével egyéni módon értelmezi az új ismeretet.” Ezt többek között a Komplex Alapprogram koncepciójában is olvashatjuk. De mit is jelent ez a gyakorlatban?

Élményeken keresztül

Tény, hogy ha valamilyen esemény érzelmeket vált ki belőlünk, akkor később is könnyebben idézzük fel az adott helyzetet, főleg abban az esetben, ha kellemes érzésekről van szó. A legtöbb diáknak, aki hagyományos rendszerű iskolában tanul, nem, vagy csak nagyon ritkán adatik meg az a bizsergető, gyakran szó szerint libabőröző érzés, amikor valami nagyon pozitív, felemelő élményt él át az iskola falai között. Sőt, nem is csak az iskolán belül, hanem konkrétan egy tanórán. Az élményt adhatja a közösen létrehozott mű, az alkotómunka öröme, az együttműködés, a sikerélmény, és még számos összetevője lehet neki. Például egy Himnusz köré épülő KAP-os magyar óra végén az volt a feladat, hogy kis csoportokra oszolva egy-egy magyar zászlót fogtak a gyerekek, és a Himnusz lejátszása közben, annak ütemére és gondolatiságát figyelembe véve kellet mozgatni, együtt lengetni, hullámoztatni a zászlót. A résztvevők arról számoltak be, hogy egyáltalán nem számítottak rá, mennyire meg fogja őket érinteni a feladat, hatalmas érzelmi többlettel távoztak az óráról.

Az élményekről nem beszélni kell

A fenti zászlós-himnuszos esetet olvasva talán felmerül a kérdés bennünk: valóban ennyi lenne az egész? Mitől válik élménnyé egy zászló lengetése? De az igazság az, hogy az élményeket szóban vagy írásban átadni nagyon nehéz. Azonban, ha valaki átél egy hasonló helyzetet, akkor alapvetően változhat meg a szemlélete, hozzáállása a Komplex Alapprogram módszereihez. Éppen ezért zajlanak úgy a pedagógus-továbbképzések, pedagógus felkészítések a Komplex Alapprogramban, hogy a programban részt vevő pedagógusoknak olyan bemutató órákat tartanak először a szakképzett trénerek, ahol a „saját bőrükön” (akár szó szerint) tapasztalhatják meg, hogy milyen az, amikor a tanulás élménnyé válik.

Élményt ad, ha valamihez köthetjük az új ismeretet

Ha egy meglévő tudásmorzsához, vagy korábbi élményhez, akár pop-kulturális kontextushoz, vagy képhez, színhez, hangokhoz tudjuk kötni az új ismereteket, az mindig jobban rögzül, mintha csak pusztán önmagában szeretnénk „megtanulni”, rosszabb esetben bemagolni az új ismeretanyagot. Természetesen egyéniek a korábbi ismeretek, egyéniek a korábbi élmények, így nyilvánvalóan akkor lesz hatékony a tanulás, ha egyéni módon értelmezzük az új ismeretet. Ahhoz, hogy ebben támogatni tudjuk a diákokat, meg kell ismernünk a tanulók érdeklődését, előzetes ismereteit, ezeknek rendszerbe foglalható struktúráját, mert csak ezek után történhet meg az egyéni konstrukciókat figyelembe vevő, személyre szabott tanulástámogatás.

Ugyanakkor az is igaz, és nem tehetünk úgy, mintha nem tudnánk, hogy az egyéni tanulási folyamatok mindig közösségekbe ágyazódva zajlanak. Éppen ezért meghatározó e kettő viszonyának alakítása a pedagógus tevékenységében. Többek között ezért fontos, hogy a Komplex Alapprogramos órákon tervezetten támogassuk a tanulók együttműködését, és akár azt is, hogy a tanulók megvitathassák eltérő nézőpontjaikat, ezzel arra késztetve a diákokat, hogy reflektáljanak saját és társaik elképzelésére is, és ezzel egymástól is tanuljanak.

Az Élménysuli néhány jótékony hatása

A pedagógus részéről a Komplex Alapprogram megvalósítása esetlegesen pluszmunkát, változást igényelhet, de már rövid távon javul a tanulócsoportok magatartása (kevesebb időt kell fegyelmezéssel tölteni), nő a tanulói motiváltság, koncentráció, a pedagógiai munka eredményesebbé válik. Az Élménysuliban a pedagógus minden gyereknek igyekszik a tudásszintjéhez, tehetségéhez passzoló, egyénre szabott feladatot adni, így olyan iskola születik meg, amiről mondhatjuk, hogy mindenki iskolája lesz, azaz semmiképpen sem szegregál.