„Szívünk vágya volt bekapcsolódni ebbe a programba”

Szlama Tibornéval, a Kisnánai Szent Imre Általános Iskola igazgatójával beszélgettünk az iskola eddigi eredményeiről, kihívásairól és hogy milyen sikerélményeket hozott a kisnánai pedagógusok és tanulók életébe a KAP.

Mit lehet tudni a kisnánai iskoláról?

Kezdeném azzal, amire a legbüszkébbek vagyunk: nagyon sok címmel rendelkezünk, ami az innovatív tantestületemnek köszönhető. Örökös Ökoiskola vagyunk, emellett Európai és Kiváló akkreditált Tehetségpont, már évek óta Örökös Boldog Iskola címmel is rendelkezünk. Nagyon sok jógyakorlatunk fent van a világhálón, például a Géniusz Portálon és a MATEHETSZ-nél. Azt gondolom, hogy az elmúlt években az jellemezte a legjobban mind a diákjainkat és a kollégáimat, hogy megtalálják azokat az új módszereket, gyakorlatokat, ami a mindennapjainkat megkönnyítheti, mert akkor jó egy iskola, akkor jó egy közösség, ha abban mindenki jól érzi magát.

Milyen lehetőséget láttak meg a Komplex Alapprogramban? Mi volt az az indok, amiért csatlakoztak?

Rengeteg pályázatban részt veszünk. A pályázás során arra is igyekszünk figyelmet fordítani, ami mindig is meghatározza az életünket, hogy legyen keret a tehetséggondozásra is és a felzárkóztatásra egyaránt, valamint a hátránykompenzációra. Azonban egy dolgot nem tudtunk az évek során elérni, ez pedig az, hogy a kompetenciamérésben elért eredményeink fejlődjenek. Ezzel kapcsolatban, a Komplex Alapprogramban elsősorban azt a lehetőséget láttuk meg, hogy ezek az eredményeink javulhassanak. Már évek óta látóterünkben volt a hejőkeresztúri példa, el is látogattunk oda. Szívünk vágya volt bekapcsolódni ebbe a programba. Az Egri POK által szervezett intézményvezetői tájékoztatón hallottunk először a KAP-ról, és az elsők között voltunk, akik amellett döntöttek, hogy jelentkeznek a program pilotjába.

Milyen konkrét kisebb-nagyobb sikerélményeket tud felsorolni a KAP-pal kapcsolatban?

Az egyik sikerélményünk az, amikor egy beszédfogyatékos tanulónk már kiválóan ellátja a beszámoló – vagy a mi szóhasználatunkban: szónok – szerepét. (A szónok vagy beszámoló feladata a KAP-os csoportmunka végén ismertetni a közös feladatvégrehajtás eredményeit. – szerk.) Már a kezdő lépéseknél láttuk, hogy ő szeretné ezt a szerepet, ki is ment, de első alkalommal meg sem mert szólalni. Ezt látva és őt támogatva a csoport tagjai kimentek egyesével, és megtartották a beszámolót. A későbbiekben azt láttam, hogy a csoportban betanítják őt, hogy mire ki kell jönnie, el tudja mesélni a munkát. Aztán oda jutottunk a hónapok teltével, hogy már önállóan ki tud jönni és el is tudja mondani.

Sikerélmény az is, amikor egy tanuló elmondja nekem, hogy ő jobban érzi magát a KAP-os órákon, és az a konfliktus, ami kialakult közte és a pedagógus között, ezeken a tanórákon feloldódik. A kolléganő is arról számol be, hogy pont ez a diák volt a legügyesebb, és a gyerek is úgy távozik, hogy ilyen órából kellene több, mikor lesz újra csoportmunka.

Magyart tanítok és a közösségünkben nem arról vagyok híres, hogy könnyen lehet nálam jó jegyet szerezni. Ennek ellenére volt már rá példa, hogy leadtam frontális óra keretében József Attilát, és a számonkérésen szinte mindenki jó jegyet szerzett. Viszont amikor ugyanezt a témakört később egy komplex órán dolgoztuk fel, és azt a feladatot adtam a diákoknak, hogy készítsenek egy társasjátékot a költőről, akkor láttam, hogy veszik elő a füzetet, keresgélnek az információk után. Tehát arra a tényanyagra, amit a dolgozatban kiválóan tudtak, már nem is emlékeztek. De amikor mondtam nekik, hogy „most akkor gyertek és játszunk a társasjátékokkal, amiket készítettetek”, akkor 10 perc alatt előjöttek azok a legfontosabb ismeretek, amik József Attilához köthetőek. Vagy hasonlóképpen, amikor a Mama című verset dolgozták fel a komplexórán úgy, hogy felváltva szavaltak és két társuk pedig festett. Amikor végeztek a festménnyel, először a csoportnak kellett elmondania, hogy szerintük a festők, mit ragadtak meg hangulatban és színekben. Utána elmondta maga a két „művész”, hogy mit akartak éppen ott és akkor ábrázolni. Azt gondolom, hogy ennél jobban nem tanulhattak volna a Mamáról, mert ott minden érzés és fogalom élővé vált.

Mit visz haza a mai alkalomról, a mai foglalkozásról?

Nekem megnyerő, ahogy Emese tartotta a KAP-os órát (bővebben erről itt olvashat - szerk.), én azt gondolom, hogy minden mondatát hazaviszem, mert helyre rakta, ami nekem személy szerint is nehézséget okoz, illetve létező kételyeimre adott válaszokat, és ezek a válaszok előre lendíthetik a munkámat. Megfogalmazta azt is, hogy sok-sok óratervet kell készíteni, ami a gyakorlatban kihívást jelent. Én például a KAP-os képzések kezdetén nagyon elkenődtem, mert az óratervet, amit el kellett volna fogadnia a képzőnek, nekem négyszer dobta vissza. Aztán nem adtam fel, hanem elkezdtem küzdeni és most már ott tartok, hogy négy helyett öt óratervet töltöttem fel a mentornak, és ezekből, amit megnézett, kettőt kiválónak minősített. Ezek eredmények, és ilyenkor az embernek is sikerélménye van. Emelkedik a státusza, és ez szerintem nagyon fontos a pedagógus pályán.

A másik, amit el akartam mondani a mai napról, hogy körbenéztem a gyerekfoglalkozásokon, és azt tapasztaltam, hogy minden diákunk nagyon érdeklődő és aktív, aminek különösen örülök.