Társasjátékok, amikkel fejlesztheted tanulóid nyelvi és kommunikációs készségeit!

Tanulóink különböző készségeit könnyedén fejleszthetjük társasjátékokkal: a nyelvi készségeken túl a logikus gondolkodásig egészen a vállalkozói kompetenciáig. Terveink szerint kéthetente újabb írással jelentkező cikksorozatunk első darabjában a nyelvi készségeket fejlesztő társasjátékok közül veszünk párat szemügyre és ajánlunk a pedagógusok figyelmébe.

Logikaalapú alprogramunk koncepciója is hangsúlyozza, hogy az alább felsorolt nyelvi és kommunikációs készségek és a kreativitást fejlesztő társasok másodlagos haszna, hogy az érvelésen, az asszociációkon, a nyelvszerkezeti megismerésén, a nyelv szabályainak és a gondolkodási minták felismerésén keresztül a logikus gondolkodás fejlődését is támogatják.

Dixit

Lassan-lassan klasszikussá váló, a 2010-ben Év Játéka díjat nyert (Spiel des Jahres) nyert társasjáték gyönyörű, álomszerű kártyákkal segít asszociációkat generálni. Ezek a képzettársítások sokszor a közös kulturális emlékezetből fakadnak (pl. filmcímek, közmondások, dalszöveg-részletek), vagy egy-két játékos közös élményeit idézik meg, de az is lehet, hogy a kártyákon szereplő festői látvány egészen új nyelvi leleményeket teremt meg az adott pillanatban. A kártyalapok szinte automatikusan munkára fogják az agyunkat, a játék hangulata ezért könnyed és sokszor kifejezetten mulatságos. Mivel a képekkel egyfajta párbeszédet folytatnak a játékosok, ezért az alkotás élményét is megteremtheti a játék. Emellett a Dixit nagy előnye, hogy nem teremt véresen komoly versenyt a játékosok között, illetve van akár 12 fővel is játszható verziója – a Dixit Odyssey. A játékot a gyermeki lélekhez különösen értő – hiszen foglalkozását tekintve gyermekpszichológus – Jean-Louis Roubira tervezte, de felnőtt társaságok, vagy vegyes korosztályú csoportok szintén nagy örömüket szokták lelni a dixitezésben. A játékot a kiadó 8 éves kortól ajánlja.

Álmodj velem!

Ez a játék is gyönyörű kártyalapokkal operál, és a képzettársításokra épít – ennyiben hasonlít a Dixithez. A játék során a játékosok különböző szerepköröket töltenek be. A játékkörök középpontjában mindig az álmodó áll, aki bekötött szemmel kap információkat (vagy éppen dezinformációkat) a felcsapott lapról, és amint úgy érzi, hogy az asszociációs kör alapján be tudja azonosítani, hogy mit ábrázol az adott kártya, akkor megnevezi. A kártyák a Dixittel ellentétben ebben a játékban konkrét dolgokat ábrázolnak (pl. strucc, tűzoltó, stb.). Az álmodót azok, akik „tündér” szerepet húznak, a lehető legpontosabb asszociációkkal segítik. Akik „mumusként” funkcionálnak, az adott körben félreinformálják őt, továbbá adott még egy izgalmas szerepkör, az „álommanóké”, akiknek az a céljuk, hogy lehetőleg ugyanannyi kártyát találjon el az álmodó, mint amennyit nem. Az álmodónak, mikor a homokórával mért ideje lejárt, még bekötött szemmel egy álomba kell szőnie az általa kitalált (vagy kitaláltnak vélt) kártyákat – azaz a játék egészen konkrétan fejleszti a memóriát és a történetmesélési készséget is. A játék akkor ér véget, ha a játékosok közül mindenki volt már egyszer álmodó. Ezt a társast is 8 éves kortól ajánlja a kiadó.

A kis borz meséje

Ez a játék már óvodásoknak is ajánlott, de iskoláskorban is igen hasznos tud lenni. A Kis borz meséje egy memória és beszédkészség fejlesztő társasjáték már az egészen kicsiknek is. A játék során a játékosok hat lapot raknak ki középre, melyeken két-két helyszín található. A játékosok a körükben egy kártyát húznak. A kártyákon lévő képeket bele kell szőni egy mesébe a hozzájuk tartozó képpel. Ezután a következő helyszín és játékos kerül sorra. Miután mindenki mesélt egy történetet, a játékosoknak vissza kell tudniuk mondani azt a történetet, ahol a kis borz megáll. Ha sikerül, akkor a lapkát elviheti, majd újat húz, és megint mesél. Ha elfogytak a lapok, vége a játéknak, és az nyer, aki a legtöbb történetet tudta megjegyezni és visszamondani.