„Valami csodát művelnek a kollégáim a gyerekekkel”

Antalné Petrovics Erikát, a Jászkarajenői Széchenyi István Általános Iskola igazgatónőjét kérdeztük a Komplex Alapprogramhoz való csatlakozásukról, illetve a pedagógusok és tanulók tapasztalatairól, élményeiről a bevezetés első évében.

Kérem, röviden mutassa be az iskolát!

Iskolánk elég nagy múltra tekint vissza, 1883 óta működik, ekkor hozta létre Jászkarajenő község Önkormányzata. Azidőtájt még sok egyházi fenntartású és tanyasi iskola is volt nálunk, ám a 20. század közepére ezek megszűntek, így ezen a helyszínen alakult ki a központi iskola. Ahogy növekedett a tanulólétszám, úgy lett szükség több épületre is. Amire a legbüszkébbek vagyunk az utóbbi évtizedek fejlesztéseiből, hogy 2004-ben megépült a tornaterem, addig ugyanis nem volt. 2006-ban uniós támogatásból két informatikalabort is kialakítottunk egy osztálylétszámnyi számítógéppel, ami hatalmas előrelépést jelentett. Tartalmi fejlesztéseinket tekintve is minden nagyobb uniós módszertani megújulást segítő programban részt vettünk, több száz órányi továbbképzésen van túl tantestületünk.

Egyik ilyen program jelenleg a Komplex Alapprogram is. Miért döntöttek a bevezetés mellett?

A tankerületi központ tartott egy tájékoztatót, ahol az egri Eszterházy Károly Egyetem munkatársai tartottak bemutatót. Emlékszem, egymásra néztünk a kolléganőmmel és azt mondtuk: ez nagyon jó, ez nekünk kell! Akkor még szóba sem került, hogy egyáltalán részt lehet-e venni a programban, és ha igen, hogyan, később azonban a tankerület úgy gondolta, hogy öt intézményével szeretne bekerülni a pilot programba. Szerencsésen összetalálkozott a két akarat, hiszen a tankerület is ránk gondolt, mi pedig nagyon szívesen csatlakoztunk. Ezután a tantestület is részt vett egy roadshow-n, kaptunk egy tágabb képet az egészről.

Milyen tapasztalatokról számoltak be a pedagógus kollégák?

Őszinte leszek: először, amikor meghallották, hogy viszonylag rövid időn belül egy 120 órás képzést kell teljesíteniük, akkor egy kicsit megijedtek. Ehhez hozzátett persze az is, hogy a képzések éppen a tanév végeztével kezdődtek. Az elején még egymásban tartottuk a lelket, de ahogy elkezdődtek a képzések és jöttek az első tapasztalatok, már mindenki inkább pozitív élményekről számolt be.

Milyen pozitív élmények voltak ezek?

Abszolút sikerélményt a délutáni idősávban megszervezett alprogrami órák jelentettek. Én személy szerint rengeteg alprogrami órát végignéztem, és bátran mondhatom, hogy valami csodát művelnek a kollégáim a gyerekekkel. Olyan foglalkozásokat láttam a Művészetalapútól kezdve a Logikaalapú alprogramig, hogy tátva maradt a szám. A délelőtti órákon is többnyire annak volt sikere, amikor a kollégák bevitték az osztályba és a komplex óráikba átültették például azokat a digitális vagy testmozgásalapú ismereteket, amiket az alprogrami képzéseken tanultak.

A tanulóktól milyen visszajelzések érkeztek?

Az alprogrami foglalkozásokat nagyon szeretik a gyerekek. Nálunk az alsósok nagyon nagy része délután négy óráig itt van az iskolában, ezért a délutáni sávba úgy tettük bele az alprogrami órákat, hogy a gyerekek gyakorlatilag mindegyikből tudtak választani évfolyami szinten. Annyira lelkesek voltak, hogy minden napra választottak maguknak valamilyen foglalkozást, sőt, van, aki még a „Te órád!” keretében is felvett például furulyát vagy kézműves foglalkozást. Néha azt érzem rajtuk, hogy fáradtabbak, de ez másfajta fáradtság, mint korábban. A szülők is arról számolnak be, hogy sokkal több mindenről, lelkesebben számolnak be otthon a gyerekek az iskolában történtekről. Nagyon aranyos példa, hogy a gyerekek nagy része mobiltelefon helyett a Logikaalapú alprogram során használt SET kártyát kérte magának karácsonyra. Tehát a szülőktől is szerencsére rengeteg pozitív visszajelzést kapunk.